“több mint egy évem ment el arra, hogy ne sírjam el magam naponta többször titokban | Motiváció #9

nekem ez a vesszőparipám, ami egyszerre tesz erőssé és 2

Könnyű mindenhol azt olvasni, hogy így legyél szép, magabiztos, sportos, önálló, egy igazi vad amazon, egyben egy érzelmes, szerető barátnő, feleség és anya.

Könnyű ezekről írni, ha az ember jó passzban van és általában tényleg segítőkész szándékból írják az emberek, ahogy én is. Reméljük, ha bárki elolvassa ezeket a sorokat rádöbben, hogy mindig van lehetőség továbblépni és egy szebb napot átélni.
Miközben írom, azért azzal is tisztában vagyok, hogy milyen nehéz “ott lenni”. Minden egyes szó, ahogy leírom, feltép egy újabb sebet, de most már úgy érzem meg tudok vele küzdeni és visszatapasztani, hogy továbbgyógyuljon… ezért írok most nektek erről.

Nem tudom ki, hogy jut el arra a pontra, hogy jobb legyen, de nekem őszintén szólva…nagyon nehéz volt és még nehéz most is. Kibaszott nehéz. Voltak idők, amikor minden nap sírva keltem és reggel csak úgy tudtam kilépni az ajtón, hogy egy órán keresztül erősen próbáltam magamat összeszedni. Hogyan? Próbáltam olyan erősen, olyan kitartóan az utolsó csepp energiáimat arra összpontosítani, hogy felelevenítsek minden számomra kedves embert, eseményt, szót, pillanatot, ami valaha is arra bíztatott, hogy jobb ember legyek és törjem magam előtt az utat, hogy sikerült.
Azokon a reggeleken, amikor felkelni sem szeretnél, utálod magadat, ahogy kinézel, amit kaptál az élettől, mindazt, hogy elvett tőled olyan embereket, akiket nem lett volna joga, nem létezik olyan, hogy egy csettintésre megoldódik minden. Ez hazugság, nem létezik.
Szeretném azt mondani, hogy azoknak akik nem adják fel és sokszor csak azt látod rajtuk, hogy mosolygósak, motiváltak, pozitívak, egyszerűbb, de az nem lenne igaz.
Amikor eljutottam erre a pontra az életemben, nem akartam továbbmenni. Meg akartam állni és feladni, de nekem nem volt időm. Emberek voltak akikről gondoskodnom kellett és ez szerencsére sokkal erősebb volt annál, mint sem feladjam. Magam miatt lehet megtettem volna, miattuk nem. Én ilyen ember vagyok, nekem ez a vesszőparipám, ami egyszerre tesz erőssé és gyengévé. Később rájöttem, hogy magam miatt sem tehetem, de ez ott és akkor nem jelentett nekem semmit. Semmit…

Sokszor hallom másoktól, hogy eljutottak egy olyan pontra ahonnan nem tudnak továbbmenni és mennyire mélyen vannak. Higgyétek el ennek ezer és egy oka van, és lehet, hogy neked kevesebbnek tűnik az ő gondja, de ne ezt vedd észre és Te sem aki ezen átmész. Hanem azt, hogy miért akarsz ebből kikeveredni?
Számomra ez volt a legfontosabb, hogy megtaláljam a miértet. Új feladatot, célt kaptam. Az élet elém sodorta, ami nyilván akkor ismét nem tűnt segítségnek, de visszagondolva az volt.
Így is több mint egy évem ment el arra, hogy ne sírjam el magam naponta többször titokban, bezárkózva a környezetemnek mit sem mutatva, hogy ne akarjam feladni, de lassan javult a helyzet és egy sokkal jobb önmagam lehetek ma már. Nem mondom, hogy elértem ennek a fejezetnek a végéhez, hogy nincs már hova fejlődnöm, hogy nincs már mit kiheverni, de próbálok minden erőmmel azon lenni, hogy segítsek magamon és másokon is, ha szeretnék.

Ha egy dolgot megfogadtok tőlem, akkor azt kérném, hogy ne adjátok fel. Elhagyhatjátok magatokat egy napra, egy hétre, de utána szedjétek magatokat össze, beszélgessetek olyanokkal, akik megértenek, kérjetek segítséget, de a végén úgy is csak te segíthetsz saját magadon. Kaphatsz erőt és seggberúgást másoktól, de ha te ezeket csak siránkozásra használod nem fogsz kijönni belőle.

2858 Össze nézettség 6 Mai nézettség

4 Comments

  • Júlia szerint:

    Szia,szép napot neked!
    Annyira igaz amit leírták,minden szava igaz.Tudom mert átéltem sajnos nem egyszer.
    Tavaly novemberben költöztem külön édesanyám róla.Nehez érintett mert november közepén van a születésnapom is.Anyukámmal még mindig nehéz a szétválás,ő az egyetlen élő rokonom.De nem hagyja,hogy 30 évesen önálló életet éljek.
    Ezt azért írtam le mert kegyetlen 6 hónapon mentem át egyedül,mély depresszióban(olyan gondolatokkal,hogy ha a párnám mesélni tudna…).
    Ezért is jó ha van aki ott van,ha szükséges segít.Nekem nem volt.Mostanság is picit rosszabb,de erős vagyok és kész!

    Köszönöm neked,ezt az őszinte posztot,hálás vagyok érte!
    Kitartást és mindig egy lépéssel előre!

    • Nancykeh szerint:

      Köszönöm, hogy megosztottad a történetedet. Tényleg milyen hihetetlen, hogy mennyire más gondokkal mégis milyen hasonló érzéseket élünk meg!!! Sokkal jobb ha tudsz valakivel erről beszélni, ezért is nyitottam meg ezt a kis “fórumot”. Szívesen beszélgetek veletek! :)

  • Huszar Andrea szerint:

    Basszus ez olyan mintha én írtam volna.Köszönöm.:)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.