Sminkelni vagy nem sminkelni? Ez itt a kérdés! | Motiváció #3

Sminkelni vagy nem sminkelni-

Itthon nincs akkora visszhangja a sminket ellenzők táborának, mint külföldön, talán azért is, mert itthon nincs akkora tere ennek, ettől függetlenül itthon is látni kommenteket, kéretlen megjegyzéseket egy-egy sminkes, beauty blogger oldalán vagy hétköznapi embernél, de mégis mi van ennek a hátterében?

Személy szerint én is találkoztam már olyan emberekkel, akik ilyen és ehhez hasonló kérdéseket tettek fel:

  • Miért sminkeled ennyit magad?
  • Nem szereted eléggé magadat ahhoz, hogy smink nélkül is vállald?
  • A barátod mit szól ehhez, mert az enyém megtiltotta, hogy sminkeljem magam.

Nos az ilyesfajta kérdésekre szeretnék választ adni, hogy megértsük egymást.

Azért kezdtem el beauty blogot vezetni, mert nagyon érdekeltek a kencék, a sminktermékek és azt vettem észre van is hozzá némi affinitásom. Elkezdtem otthon tesztelgetni, próbálgatni ezeket a termékeket, kreatív és hétköznapi sminkeket készítettem magamnak különféle alkalmakra és egyre többen kapták fel a fejüket, hogy mégis mi folyik itt. Rengeteg kérdést kaptam ezzel a témával kapcsolatban, hogy mit érdemes használni, hogy lehet szép tusvonalat rajzolni, milyen alapozót szoktam használni és már szinte szeánsszá nőtte ki magát a bulik előtti sminkelés, amit természetesen mindig nekem kellett elkészíteni. Innentől kezdve adott volt, hogy kezdenem kell valamit, mert rájöttem, hogy engem ez nagyon boldoggá tesz és őrülten jó érzéssel tölt el, amikor egy lány arcából kihozhatom a legjobbat és ő utána a fellegekben járkál, mint Hamupipőke azon az éjszakán.

Innentől kezdve kezd érdekes lenni a dolog. Nem azért csinálom, hogy okoskodjak, fontoskodjak, mutogassam magamat, hanem azért, hogy segítsek. Mindenki eldöntheti, hogy én vagy más hozzám hasonló bloggerek mennyire segítenek neki abban, hogy ne vegye meg a 10. rossz alapozót, vagy a soron következő használhatatlan terméket. Mi ezekbe heti szinten futunk bele, csak nem posztoljuk ki őket, hisz nem lehúzni akarunk termékeket, hanem inkább ennek a pozitív részét kihasználni, ami nem más, minthogy bemutatjuk nektek az általunk hasznosnak vélt termékeket. Legyenek ezek sminkek vagy csak bőrápolási termékek, tök mindegy.

IMG_2598

csupasz én

Sminkben utazom leginkább, ahogy azt a blogom is mutatja, illetve újabban már motivációs posztokat is írok, ezért pontosan tudom milyen az, amikor csúnyán néznek rám egyesek, azért mert kisminkelve megyek el egy eseményre, a lányok 70% pedig teljesen natúrban nyomul. Arra jöttem rá, hogy az a pár ember, aki furán néz, nem azért teszi mert ronda a sminkem vagy a másik 30%-nak, csak nekik nem megy vagy nem kell (amivel semmi gond alapból), ezért inkább fujjolnak. Persze, mert ez sokkal könnyebb. Könnyebb azt mondani, hogy “nekünk erre nincs időnk, mi úgy szeretjük magunkat, ahogy vagyunk, ti pedig nem, nektek más dolgotok sincs, ezért sminkeltek, biztos anyuci és apuci fizeti azt a sok terméket, amiket felpakoltál a pofidra”… Sajnos nem. Mennyivel könnyebb lenne, de akkor nem tudnám ennyire értékelni ezeket a dolgokat… Szeretném, ha a mindkét tábor fejében helyére kerülne a dolog…. hogy mindkettő én vagyok, csak mást akarok elérni vele. Had érezze mindenki úgy jól magát, ahogy szeretné.

Szeretném megmutatni azoknak, akik nyitottak az újra, nyitottak a változásra, hogy: lehettek sexy dívák, ha úgy akarjátok és közben mégsem kell lemondanotok csupasz önmagatokról.

A sminkelésnek és a nem sminkelésnek csak akkor van értelme, ha bármelyik táborhoz tartozunk is, elfogadjuk önmagunkat!

Akkor leszünk gyönyörűek a körülöttünk lévők szemében, ha mi magunk is annak látjuk tükörképünket. Ameddig a másikat szidjuk, azt nézzük ő mit csinál, addig csak saját magunk árnyékában kapálózunk.

IMG_2384_szerk

“sexy díva” én

Azt vettem észre, hogy itthon még, ahhoz is bátorság kell, hogy elkezdd sminkelni magad, hogy merjél színes lenni. Ehhez is bátorság kell, mert rengetegen megszólják ezeket a lányokat és beskatulyázzák őket. Mondván, hogy csak látszat “macák”, akiknek nincs semmi a fejükben, ezért akarnak az arcukkal hódítani (akinek nem inge ne vegye magára).

Viccesen hangzik, de nem az. Rengeteg olyan nővel találkozom, aki nem mer egy erősebb rúzst felkenni még alkalmakra sem. Felkenem és csodásan áll neki, akkor hol a probléma? Az a baj, hogy végig az jár a fejében, hogy ki mit fog szólni hozzá. Kérdem én, miért ez az első, ami felmerül bennük, amikor elvileg magunknak kéne megfelelnünk elsősorban. A rengeteg negatív kritika, a rengeteg negativitás az, ami ilyen helyzetbe kényszeríti ezeket a lányokat. Természetesen most nem az extrém helyzetekről beszélek, amikor kicsit elgurul egyeseknek a gyógyszer, vagy egy elrontott sminkről, mert az megesik. Majd legközelebb jobb lesz.

Szeretnék segíteni azoknak, akik tanulni, fejlődni szeretnének, mert úgy érzik ők is élvezik és valamilyen módon segít nekik önmaguk elfogadásában, vagy csak egyszerűen szeretnek kísérletezgetni néhanapján.

előtte utána

alapozó nélkül és vele

Azért szeretek sminkelni, mert mindig valami újat látok meg önmagamban, másokban. Legyen az a szépség ilyen-olyan formája, egy boldog mosoly, ami arról árulkodik, hogy egy kicsit biztos szebb napja lesz, egy ráncocska, szeplők, amiket imádok újra meg újra felhasználni a sminkjeimben. Isten óvjon, hogy eldugjam őket! Új dolgokat fedezek fel magamon, rájövök milyen apróságok dobják fel a napomat, ha úgy tartja kedvem egy új és jobb kiadású én lehetek egy napra, kettőre, háromra, aztán újra visszatérhetek a teljesen más miért szerethető, natúr énemhez. Mindkettőt imádom, őszintén és teljes szívemből. Rengeteg nap telik el úgy, hogy semmit nem viselek és így megyek dolgozni, boltba vagy bárhova. Ennek ellenére nekem is vannak olyan napjaim, amikor idegesítenek a hegek az államon, mert éppen napok óta megint rosszul vagyok és nem tudom miért, csak érzem, hogy valami nem oké. Utálom a világot, a hegeket, szem alatti karikákat, és úgy kelek fel, hogy meg akarok szabadulni tőlük. Ha már ráveszem magamat, hogy bemenjek dolgozni, akkor legalább ne emlékeztessenek a fájdalmakra, a rossz emlékekre mindig, amikor valaki rám néz. Egy szép napot szeretnék megélni, ahol bárki néz rám, elmosolyodik a vidám rózsaszín rúzsomtól, mert az ő mosolya, az én napomat is könnyebbé teszi.

Egyszerűen vannak olyan napok, amikor valamit magunk mögött akarunk hagyni, és  higgyétek el ez nem az arcunk ,sokkal inkább az a nehéz helyzet, amibe belekeveredtünk és az általa okozott stressz. Ez csak egy módja annak, hogy ilyen helyzetben segítsünk önmagunkon, esélyt adjunk egy szebb napnak.

collage_20150803113843846

smink nélkül és sminkkel

Ez nem álarc, nem egy lidérc, csupán egy módja annak, hogy megvalósíthassuk önmagunkat, egy segítség a rossz napokon, egy technika, ami szebbé varázsolhatja mások napját is!

Szerintem még mindig jó dolog, ha különbözőek vagyunk és merjük vállalni saját magunkat.

Réka ugyanezt a témát boncolgatta, csak a másik oldal szemszögéből. Szerintem nagyon jó írás és ebből a szemszögből talán még többen megértik a téma lényegét:

http://www.habfurdo.com/smink-nelkul-en-igy-nezek-ki/

Hatalmas ölelés Krumplik!

3405 Össze nézettség 2 Mai nézettség

12 Comments

  • Németh Kinga szerint:

    Sminkelni!Egyértelműen.Önbizalmat ad,akkor érzem jól magam,ha “meg van csinálva a fejem”.Nagyon sokan nem értik meg ezt és támadnak miatta,főleg a füstös sminket és a vörös rúzst kifogásolják, pedig hétköznap is simán feldobok egy pirosat,abszolút nem érzem soknak.Ugyanez a helyzet egyébként a szűk miniruhákkal,de ez van,ebben érzem magam szépnek és amúgy is törpe vagyok,hova vegyek fel bő,meg hosszú ruhát…plusz a sok krémért is hallgatom,hogy csak rontok a bőrömön…Én személy szerint irigylem azt,aki smink nélkül is vígan flangál,pedig közel sem tökéletes a bőre,de ha én nem bántom őt,ő se bántson engem a szokásaimért. Szuper bejegyzés lett!:*

    • Nancykeh szerint:

      Hehe, én is megkaptam már párszor, hogy tönkreteszem a bőrömet ezzel a sok mindennel. Csak annyit mondanék erre, hogy mindenki a maga háza táján sepregessen :) Szerintem jobban tudod mi árt a bőrödnek, mint a legtöbben, akik ezt mondják és fogalmuk nincs miket kennek magukra. Nekem mindegy ki hova tartozik, csak felejtsük már el ezeket a hülyeségeket és értékeljük már a másikat, ha jól érzi magát a bőrében!
      Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszik!

  • Réka szerint:

    Szerintem gyönyörű vagy mindkét esetben. :) Jó írás lett, érdekes kicsit a “másik” nézőpontot is nézni, mert én ugye a hétköznapokban csak elég ritkán sminkelek. A különleges alkalmak, az más :)

    • Nancykeh szerint:

      Köszönöm Réka! Nekem is rengeteg nap telik el úgy, hogy semmit nem teszek fel (kivéve a szemöldököm 😀 ), pont ezért érdekes az egész és látszik az, hogy azt az énemet is szeretem, ahogy Te is, de sokan nem. Vagy ezt, vagy azt elítéli… Azt szeretném, ha mindkettő megtalálná a maga helyét az emberek fejében! :)

      • Réka szerint:

        Közben eszembe jutott, hogy még tavaly tavasszal írtam egy kicsit én is erről. Kicsit másfelől megközelítve a dolgot. :) http://www.habfurdo.com/smink-nelkul-en-igy-nezek-ki/

        • Nancykeh szerint:

          Nagyon jól megfogalmaztad. Én ugyanezt szerettem volna kifejezni, csak a másik oldalról, hogy lehetünk sminkben vagy anélkül úgy is látszódik, ha nem fogadjuk el önmagunkat (csak sokan elmentek a másik érintett téma irányába). Ne érezzük rosszul magunkat, ha nem vagyunk kikenve mások meg igen, ettől nem leszünk “szürkébbek”, ahogy te fogalmaztál…sőt. Nekem is volt olyan alkalom, hogy emiatt rosszul éreztem magam és azon gondolkoztam milyen kis senki vagyok itt, de ma már ez nincs így szerencsére és ezt szeretném megértetni! :) Be is linkelem a posztodat, ha nem baj! :)

  • Annie szerint:

    Nagyon jó írás :) A tiédhez hasonlóan igényesen kivitelezett sminkeket igazi művészetnek tartom, és szerintem a minőséget annak is el kell ismernie benne, aki amúgy a saját bőrén idegenkedik a kozmetikumoktól (mint ahogy pl én is). Szerintem sokan azért szólnak le csípőből minden kisminkelt embert, mert gyakrabban találkoznak a rossz példával, a személyiséget elfedő verzióval, pedig ahogy írod, egy jó smink nem elfedi, hanem kiemeli, vagy kiegészíti az embert.

  • Sminkelni művészet. Ezt kéne elfogadnia a smink elleneseknek. Én tökre megértem, hogy azt akarják hogy minden ember vállalja magát meg minden, de amikor a Bloggban említett kérdéseket teszik fel az borzasztóan idegesítő. Ez olyan mintha ott állna a sok smink utáló a Nemzetiben, és éppen Monet – Woman with a Parasol – Madame Monet and Her Son c. képét nézegetnék, és megkérdeznék, “Annak a nőnek miért van napvédő festve a kezébe? Vagy miért impresszionista? a barátom megtiltotta, hogy ilyen stílusú képet festhessek..” Hülyeség. Az igazi smink művészet. Pont.

  • Gabi szerint:

    Az utcán nem szembesülök ilyen problémákkal,mert én az a fajta vagyok,aki ha rettenetesen megbámulják, kb nyitott szájjal,akkor visszabámul. Kiül az arcomra,hogy ne bámuljanak. Nem tehetek róla,minden érzelem kiül az arcomra.
    A munkahelyemen már nem kérdeznek ilyen,szerintem illetlenségeket,mert már tudják,hogy vagy nem válaszolok,vagy válaszolok,de akkor holnap utánig hallgatják.
    Viszont amikor koncertre megyünk és a nők/lányok lenézően megbámulnak …na azon nem tudok napirendre térni.
    Általánosan elfogadott tény,hogy a metálos lányok igénytelenek (köszi). És sokan tényleg azok,és pont az ilyen igénytelen lányok fejezik ki nem tetszésüket a legtöbbször.
    És hogy visszakanyarodjak,ahhoz,amit írtál : nem értem az összefüggést az emberek fejében. Miért kéne nekünk/neked/nekem butának lenni,amiért sminkelünk? Miért ne hallgathatnék én olyan zenét,amilyet,attól mert műszempillát ragasztok fel szökő évente kétszer? Miért lennék mű egy ízlésesen elkészített sminktől?
    És egy gondolat a “nem sminkeléshez”. Nyilván mi sem sminkelünk mindennap, hiszen szüksége van a bőrünknek a pihenésre. Nekem nem szép a bőröm,zsíros,heges, mitesszeres, piros és lila. DE, merem vállalni. Kimegyek az utcára smink nélkül is,elmegyek bevásárolni, moziba, kutyát sétáltatni, sőőt, akár dolgozni is,ha úgy van. Nekem meg kellett tanulnom,hogy smink nélkül sem vagyok szörnyszülött. Nehéz volt,de most már megy és nem érzem magam kellemetlenül miatta. Viszont ezen a ponton fontos elmondanom,hogy ebbe a hibába nem szabad beleesni.Nem a sminkünktől leszünk azok,akik. :)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.