Élet PCOS/IR után #3 |Motiváció | Az első karácsony

IMG_8540_szerk

Nos ennél az írásnál szeretném leszögezni, mert fontos megemlíteni, hogy főként a terveimről szól. Hogy miként fog alakulni majd utána elárulom. A valóságot. Ami ténylegesen megtörtént.

Sose szerettem másnak a terhére lenni. Ez szerintem nem is fog változni, az viszont igen, hogy mi számít annak. Régen nagyon sokat gyötrődtem azon ha valahova vendégségbe mentünk, hogy mit fogok enni, mert mielőtt ténylegesen nem ehettem dolgokat azelőtt is macerás voltam. Nagyon sok mindent nem eszek meg, ennek ellenére utálok kényeskedőnek tűnni vagy otthagyni ételt, amit szeretettel készítenek. Emiatt hibáztattam magamat és kellemetlenül éreztem. Ráfeszültem minden egyes vendégség előtt. Sajnos sokszor fel is hozták nekem, hiába mondtam a lehető legtiszteletteljesebben, hogy nincs probléma ha nem tudok mit enni, ez mégis minden háziasszonynak rosszul esik. Megértem. Változtatni azonban nem tudtam. Csak annyit tehettem, hogy próbáltam elmondani, hogy sajnos ilyen vagyok, rám nem kell külön főzni én az élményért, hogy együtt lehetünk már bőven hálás vagyok. Nem mindenki értette meg. Ezt pedig én nem. Még mindig nem értem, de elfogadom. Elfogadom, hogy mások vagyunk, elfogadom, hogy nem az én hibám, de nem is a másik félé.

Holnaptól rengeteg helyen fogok megfordulni, sok családhoz megyek vendégségbe, sajáthoz, máséhoz és jól fogom érezni magam bármi is legyen elém téve. Nem fogom megenni, ha glutén van benne vagy cukor, mivel ezeket most már az egészségem miatt sem ehetem meg, de a többi dolgot se fogom, ha nem szeretem. Ilyen vagyok és próbálom a lehető legmegértőbben elmondani ezt mindenkinek és megköszönni ha csak egy pillanatig is gondolt arra, hogy mit szeretek és direkt nekem készített olyat. Ha nem főzött külön, akkor pedig hálát adni, hogy együtt lehetünk és a lehető legmagasabbról leszarni, hogy most nem fogok dúskálni az ételben, mert ez engem sosem zavart, nem ez a fontos.

Hatalmas nagy félelmem volt mindig az étkezés vendégségben/rendezvényeken mielőtt PCOS/IR-el diagnosztizáltak is, miután kiderült pedig minden rémálmom valóra vált volna, ha ugyanúgy gondolkodtam volna mint előtte. Ám most még úgy is, hogy tényleg szinte semmi hagyományos karácsonyi ételt, süteményt nem ehetek sokkal nyugodtabb és békésebb vagyok mint előtte bármikor. Elfogadtam. Magamat és másokat is. Nem ők változtak, hanem én. Bennem változott meg az, miként fogom fel az egész helyzetet. Sokan azt mondanák, hogy ez milyen hülyeség, hogy ezen agyalok/agyaltam, de nézzetek magatokba és biztos találtok ti is olyan dolgot, ami másoknak hülyeségnek tűnik nektek viszont megkeseríti az életeteket. Régen sokat szívóztak velem az étkezési szokásaim miatt már az iskolában is, aztán a munkahelyemen, ismerősök, családtagok, ami annyira megragadt bennem, hogy felnőtt koromra is rányomta a bélyegét. Hiába tudtam, hogy semmi rosszat nem teszek mégis bántott, hogy miért nem lehetek olyan mint mindenki más.

Mert más vagyok.

Most már tudom. Olyan egyszerű lett volna mindig is kijönni belőle, de mégsem ment. Mindenki saját kezében van a változtatás lehetősége, csak tudni kell élni vele, amikor megértünk rá.

Kellemes Ünnepeket kívánok nektek és remélem, hogy jövőre is együtt leszünk jóban rosszban.

Nagyon sokat köszönhetek nektek és ezt sose fogom elfelejteni!

2158 Össze nézettség 1 Mai nézettség

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.